Wachau Marathon beszámolók

No, hogy is volt ez a Wachau futás? 

Mi hárman, Erzsi, Sznidó Tomi meg én 2014.szeptember 13.-án, szombaton reggel fél 7-kor elindultunk Kondorosról. Molnár Julcsit felvettük Budapesten a Népliget Buszpályaudvar földalatti parko-lójában, és jó hangulatban haladtunk Bécs felé Gáborékhoz. Simán odaértünk fél 1-re, ahol már ott volt Fajzi Tomi, Zsuzsival, Nóri lányukkal, és két kis unoká-jukkal, Zorkával és Lucával. Gábor és Gabi remek tésztás kajával vártak minket. Ebéd után indultunk, Gábor vezetésével keresztül a híres bécsi erdőn, szerpenti-nes utakon Tulln-ba, felderíteni a szállásunkat, majd Krems-be, körülnézni a cél-területen. Körül is néztünk, felmértük a terepet, majd elmentünk megnézni az óváros egy részét, ami nagyon kellemes és élvezetes volt. Utána a célnál egy nagy sátorban megettük az ingyenes bolognai tésztás adagunkat. Ezután még Dürnsteinbe is elautóztunk, hogy megnézzük Erzsi és Tomi váltópontját, ami Erzsi startpontja is volt egyben. Innen visszaautóztunk Tulln-ba az Ifjusági Szál-lóba, mert már sötét is lett. A szobáink nagyon megfelelőek voltak. Mi négyen, akik egy autóval mentünk, egy szobában aludtunk, egy 6 ágyasban (3 emeletes ágy volt). Volt saját belső zuhanyzónk, WC-nk, sok szekrényünk, polcunk. Re-mek volt !! 

 

A verseny napján, vasárnap reggel fél 6-kor keltünk, mert ¾ 7-re már jött Gábor és Rebeka Bécsből. Indultunk is Kremsbe, már beöltözve futás-hoz. A nagy dilemmát mindenkinek az jelentette, hogy mit vegyünk fel, és mit tegyünk a leadandó zsákba, mit tegyenek a váltótagok az őket váró társ pakkjá-ba, amit a váltótárs rájuk hagy. Szóval a logisztikán nagyon sokat agyaltunk, mert ez egy olyan különleges verseny volt, ahol a rajt és a cél nem egy helyen volt, nem körözni kellett, hanem eljutni A-ból B-be. A kiindulás a célból volt. Innen a nevezési díj fedezetében mindenkit központilag juttattak el a kiinduló pontjához. Volt ehhez hajó a Dunán, rengeteg különbusz, rengeteg emeletes kü-lönvonat. Csak ezekkel lehetett közlekedni, mindenkinek az előre kiközölt járat-tal, időpontban, és startpontról. Pl. én már nevezéskor, egy hónapja megkaptam, hogy 8-kor indul a buszom a vasúti pályaudvarról a Spitz-ben (21,1km) levő startpontomhoz. Így mi hárman, félmaratonosok, Gábor, F.tamás és én 8-kor felültünk az egyértelműen kiplakátolt buszunkra. Egyénileg nem lehetett közlekedni a verseny útvonalán, le volt zárva. A váltósoknak szintén meg volt előre adva, hogyan jutnak a startpontjukhoz, és az úgy is volt. Nem volt tanácstalan-ság, kapkodás, volt elegendő busz, különvonat. Képzeljétek el, több mint 6000 embert kellett csak a félmaraton starthoz kiszállítani a 10 órai starthoz. Mi 3-an már 8.25-kor ott voltunk, és úgy dőlt oda a nép buszokból, vonatokból, hajóról, kompról, mint ahogy egy valamire való katasztrófafilm evakuált lakossága vo-nul. Lépten-nyomon voltak WC kabinok, de már 8.25-kor 5-10 méteres sorok álltak mind előtt, mindenütt. Rögtön be is álltam egybe, biztos ami biztos, kb 25 perc alatt végeztem a sorral, utána Gáborékhoz siettem előre, hát ott meg már annyi WC volt, hogy 1-2 ember állt csak sorban. No, aztán a 10 órai start köze-ledtével nőttek a sorok mindenütt. A DJ süvöltötte, hogy senki ne pisiljen a par-kokba, a bokrokba, ne-ne, csak ma ne, holnap már szabad, mondta. Megkerestük a ruhásbuszokat, ahová le lehetett adni a pakkunkat. Látszott a sokezer emberen, hogy nehezen dönt mindenki a ruházat dolgában. Reggel 7-kor még sűrű eső permetezett, 10 előtt már nem esett, de lógott a lába. Nem tudtunk dönteni, vigyünk-e meleg cuccot, széldzsekit? Végülis látva másokat, és a felhők lassú világosodását, a legegyszerűbb nyári szerelésben indultunk. És milyen jól döntöttünk !!!! A Duna közvetlen partján futó úton kellett időzónákba rendeződnünk, úgy mint a Nike félmaratonon Pesten. A start előtt már nem számítottak a társadalmi konvenciók, mindenki pisilt ahol tudott, a fiúk simán álltak a vízparton, és bele a Dunába, szegény lányok csak álltak a WC-k előtt. Érdekes, ebből a WC-ből soha nem elég…. No, végre beálltunk az időzónánkba, F.Tamás előrébb, Gábor és én hátrébb. Az úttest zsúfolásig emberrel, lehet akár egy kilométer hosszan is… több, mint 6000 ember….. no itt már dolgozott az adrenalin bennünk. A zene dübörgött, a DJ süvöltött, fejünk felett megjelent egy TV-s helikopter, ami fel és alá pásztázott a hosszú emberkígyó felett, vibrálta a levegőt. Már csak egy perc !!!! Visszaszámlálás….!!!!!!  10-9-8 … Úristen, de jó volt, erre vártunk hónapok óta, egy éve, és lassan elindult velünk az áradat. Mindenki tapsolt egy pár másodpercig!!! Vastagon, tömören elkezdtünk először lépegetni, kocogni, megállni, lépegetni. Ekkora tömeg nem tud elindulni könnyen, több perc (5-6) kellett, mire eljutottunk a startvonalig, ahol a chipünk kommunikált a küszöbbel, és elindult a mi időszámításunk. Itt még nagy örömmel és meghatódva pacsiztunk Sz. Tomival, aki különvonattal fél órával korábban ide érkezett, mert ő innen indult később mint váltótag. Gábor és én együtt, egymás mellett indultunk neki a 21,1 km-nek, F.Tomi valahol 100-200 m-rel előttünk lehetett egy gyorsabb iramfutó(pacemaker) blokkban. 

 

Elindultunk. Mint egy massza, úgy folytunk sokezren, szinte egy tömbben, mint egy kocsonyás gyümölcsíz hasáb, amit gyerekkorunkban kanyarogtattunk… Lassan beállt a tempó, elhallgatott minden beszélgető, vidámkodó futó, és lassan mindenki komolyra vette a küldetését. Futottunk. Ahol egy kis rés nyílt, mi ketten osontunk előbbre. Gáborral megállapítottuk, hogy egy negyedórával lassabb blokkba álltunk véletlenül, ezért tudtunk lassan, folyamatosan előzgetni. 4-5 km után én egy picit gyorsabb tempót tartva elköszöntem Gábortól, és szétváltunk. Folyamatos, de lassú előzgetésekbe kezdtem, és ezt végig tartottam is, de így se bírtam utolérni az egy fokkal gyorsabb iramcsapatot, de Tamást se tudtam sehol meglátni, pedig voltak olyan helyek, ahol párhuzamosan egymás mellett, egymással szemben futottunk hosszan. Gáborral ilyen helyeken köszöntöttük egymást. No. Eljutottam 12,4 km-hez, ahol a maratoni váltósoknak váltópontja volt, és ott ki várt engem nagy lelkesen: Erzsike. Bíztatott, és mivel ott egy hurkot írtunk le, így kétszer is elfutottam előtte, sőt 20 m-t velem futott kézenfogva. Ő maradt ott, és várta a saját váltóját, Sz.Tomit, de csak 2 óra múlva jött Tomi. Szóval nyomtam tovább. 

 

Jól éreztem magam, nem éreztem fáradtságot. Jobb kezünk felől végig a Duna mellett futottunk, velünk egy irányba folyt a folyó, nagyon intenzíven, gyorsan, mert itt hegyek közé volt szorítva. Félelmetes erő sugárzott a vízből. Akkora lakóhajók haladtak rajta méltósággal, tele túristákkal, mint egy hosszú uszályszerelvény. Bal kezünk felől dombok, hegyek voltak, zömét szőlő ültetvények borították példás rendben, sorban. Rengeteg helyen borospincék, vincellérházak, présházak, borozók, borászatok voltak. Ez itt a fő megélhetési forrás, látszik. Mindenütt kerékpárút, sisakban(!) kerékpározó családokkal, túristákkal, helyiekkel, akik mindenfelé kedvesen bíztattak minket, futókat. Minden második domb, hegy tetején vár, vagy rom, vagy kastély van. Szinte akár merre néztünk, látótávolságban biztos, hogy van egy műemlék valamelyik csúcson.  

 

Az itatópontok kb. 3-4 km-enként komolyak voltak, nívós kiszolgálással, fiatalok agilisan szolgáltak ki mindenkit. Volt sok víz, powerade ital, coca-cola, banán, energiacsoki, izotóniás szirup bőségesen. Minden állomáson vettem valamit, de nem álltam meg, egy lépésre sem. Csak energiaitalt és colát ittam váltakozva, és minden ehetőt is ettem váltakozva. A célvároshoz, Krems-hez közeledve még mindig elég sűrűn futottunk, figyelni kellett egymásra, nehogy összebotoljunk. Az volt az érdekes, és kicsit becsapós, hogy a mezőnyt bevezették egészen 20m-re a célvonalhoz (a dübörgő műsorközlő közelébe), de onnan egy kanyarral még el a város utcáira, háztömbök mögé még vagy 2 km-t, úgy, hogy olyan messziről lehetett a célegyenesre ráfordulni, hogy annak végén alig látszott a cél diadalkapu, és azon végig emberek sorfala között, zene és taps kíséretében lehetett befutni. Hát, nehezen vártam a célegyenesbe jutást a sok mellékutcázás után…. és hát a célbafutás remek volt, kék széles szőnyeg, tribün, kapu, tömeg, óriási zene, szö-veg, és céééééééééééééééééééél!! 

 

De jó volt!! Ezért érdemes csinálni!!! 5 m-rel a célvonal után lányok akasztották mindenki nyakába az érmet, és meglassulva, mint egy alföldre érkező folyó az emberáradat még 200 m-t sétálva „be-folyhatott” a sportpályára. Itt példás ellátásban volt részünk. 100 m hosszan asz-talokon kirakva százával ásványvíz, energiaital, coca-cola, banán, csoki, friss narancsgerezdek, túróslepény(!), magvas süti, alma kifogyhatatlanul. Itt rogyott össze minden beérkező a vonzó füvön, amire ha leültél, mint egy szivacstól rög-tön átázott az üleped a sok korábbi eső miatt. Nem baj, ez már csak hűsített. Ja, és a célváros előtt már kisütött a nap, és déltől már újra nyárias lett az idő. Cso-dás vége lett így a versenynek, megúsztuk eső nélkül.

 

No, de a 42 km-es váltósokról se feledkezzünk meg !! Őket is 10 órakor indítot-ták, úgy mint a félmaratonosokat. Így aztán a célterület terhelése időben széthú-zódott.  Julcsi volt az első futónk, 10 km volt a távja. Lenyomta fiatalosan, né-gyük közül a legjobb átlagsebességgel. Őt váltotta Rebeka, Gábor lánya, ő 11,1 km-t ment ügyesen. Őt váltotta a félmaratonosok starthelyén, 21,1km-nél Sz. Tomi. Ő 12,4 km-t ment, és azt mondja, bírt volna többet is. Már látom a jövő évi újabb első-félmaratonistánkat!!! Tomit Erzsi váltotta. Erzsi 8,7 km-t ment megállás, és megerőltetés nélkül, nagyszerű hangulatban. Minden integetőnek visszamosolygott, vagy integetett, végig élvezte a távját. A célban már vártuk őt, és az utolsó szakaszon Julcsi meg én Erzsivel kézenfogva futottunk át a célvonalon, ahol a két lány boldogan, és meghatódva ölelte egymást (később engem is…), nyugtázva, hogy ez egy csodás érzés……!!!!!!!!!!! A célvonal előtt oldalról F.Tomi és családja is szurkolt Erzsinek a befutáskor. (Rebi már elment, Gábor a kocsikhoz ment, Sz.Tomi még vonatozott hozzánk a váltópontjától). Ezután már csak pihegtünk a cél melletti hangulatos parkban, fényképezgettünk, ettünk, ittunk, átöltöztünk, élményeinket hadartuk egymásnak. Mindenkinek csillogott a szeme. F. Tomi rendkívüli időt futott! Gábor egyre jobbakat megy, és stabilan teljesít. Én életem legjobb futását éltem meg, befutásom után még Erzsit is kísértem utolsó 1,5 km-én. A váltósok remekül helytálltak, nem hagyták cserben egymást, mindenki felelősséggel, maximális erőbedobással futott. Ez is egy igazi, közösségi megmozdulás volt. 

A rendezvény nagyon alaposan kidolgozott, jól szervezett volt. Nem volt egy-szerű a sok logisztika miatt, de szerintem jól megcsinálták. Mi csak tanulhatunk belőle. 

 

A célterületről lassan kényelmesen, élményeket mesélve elballagtunk a kb. 1 km-re álló autókhoz, és elköszöntünk egymástól. Indultunk utunkra, Gábor Bécsbe, F.Tomiék Mmóvárra, mi Budapest, Kondorosra. Gábort még előzgettük Bécsig vidáman, aztán a nyílt út…… Bécstől Kecskemétig folyamatosan szakadó esőben haladtunk, volt, hogy 80-90-re le kellett lassítani a sok víz miatt. Nem volt könnyű… valahol egy összetört, megpördült autó mellett is elaraszoltunk, friss volt, még a rendőrség se ért oda, szakadt az eső, láthatólag csak a kocsi törött csúnyán. Sose jó a baleset, de szakadó esőben pláne nem jó…….

Mi is elcsendesedtünk, hajtottunk. Magunkban elkezdtük feldolgozni a futással kapcsolatos eseményeket, volt aki elaludt a kocsiban… Jók ezek a csendesedő utak, levezetésnek kitűnő. Julcsit kitettük a Népliget Pályaudvaron, Metró állo-más mellett, mi pedig ¾ 10-kor értünk Kondorosra. Sz.Tomi még Bcsabára au-tózott haza, kis családjához. Tomi és felesége, Nóri csináltak nekünk indulás előtt 3 db A/3-as méretű kék színű laminált lapot a klubunk logójával. Ezt a lapot tartották fel magasra a váltótársak a váltópontokon, hogy a közeledő társsal könnyebben megtalálják egymást. Jó ötlet, hasznos, és meg is őrizzük a lapokat egyéb versenyekre is!!! Nórinak köszönjük a mostanra alkotott buzdító versecskéjét is, amit Gáboréknál fel is olvastunk (hú, a mindenit, ezt most jó lett volna ide idézni, ha nálam lenne a versecske)!

Reméljük, Botond, Vivi, Franci, Robi és mások az osztályból, családokból, hogy lesz még sok hasonlóan élménygazdag közös futásunk!!!!!!!!!!!

Aztán ebből a beszámoló írásból is kellene egy stafétát csinálni a jövőben, és nem lesz kötelező ennek a hossznak a túlszárnyalása…. 

Sziasztok. Gy.