Túri Kupa, Tamás szemével

Megjártuk Mezőtúrt. Hárman futottunk, Erzsi, Gyuri és én. Erzsi élete első versenyén nagyon ügyesen teljesítette a 4 km-es távot. Gyuri és én nekivágtunk a félmaratoninak. Eleinte még 30 fok felett lehetett a hőmérséklet, de aztán megélénkült a szél, és kicsit enyhült a meleg. Most csak annyit tudok írni gyorsan, hogy Gyuri kiválló futással, izomgörcs nélkül, 2 órán belül lefutotta a távot. Nekem nagyon meg kellett szenvednem az utolsó 4 km-es körrel, jól ki voltam fáradva, talán a meleg miatt.  Enyhén szúrt megint az oldalam. Ennek ellenére 1. 46 körüli időm lett.

 

 

Tegnap elég fáradt voltam, ezért most egy kicsit részletesebben beszámolok a történtektől.

 

Gyuriékhoz mentünk Kondorosra,  onnan pedig együtt folytattuk az utat Mezőtúrra. Kicsit korán is érkeztünk, a regisztráció néhány perc alatt megvolt, így vagy másfél órát kellett várnunk a négy órai rajtig. 33 fok körüli meleget mutatott a hőmérő, az ígért enyhülésnek még nyoma sem volt.

A felnőttek rajtja előtt rendezték meg a gyermek futószámokat. Először a 3-6 évesek jöttek, ők szüleikkel futhattak 200 méteres távot. A szabály az volt csak, hogy saját lábukon kellett végigmenniük. Volt szülő, aki szinte vonszolta a picit, hogy minél jobb helyezést érjen el a csöppség.  A kicsit nagyobbak 400 és még nagyobbak 600 métert futottak. Itt már szülő nélkül mentek, és néhány esetben igazi küzdelem alakult ki a helyezésekért. Muris volt, hogy az eredményhirdetésnél néhány csöppség nem tudott fellépni a dobogóra, úgy kellett az anyukának felraknia.

Aztán jöttek a felnőttek. Erzsinek ez volt élete első versenye, nagy izgalommal várta a rajtot. Ő, valamint Kondorosi barátaik 4 km-en indultak. A félmaratonisták rögtön különváltak a többiektől, mert nekünk először le kellett futnunk a 21. km-t, és aztán jöhettek a 4 km-es körök. Az első km-eket Gyurival együtt futottuk, majd különváltunk, és csak a hosszú oda-vissza szakaszon pacsiztunk néhányszor. Két frissítő állomás volt, ahol az első körökben csak vizet adtak.  Később kirakták a banánt meg a szőlőcukrot is, de azt már én nem vettem észre, csak Gyuri mondta a végén. Egy egy kortyot tudtam inni, a többit pedig a fejemre öntöttem. Nagyon kifáradtam az utolsó körre, meg az oldalam is szúrt egy kicsit. Nem annyira, mint Pusztaottlakán, de eléggé zavart. Mitől van ez? Végül beértem a célba, ott Zsuzsi, Erzsi és barátaik már vártak.  Csak ittam és ittam. Kis idő múlva feltűnt Ciceró is, aki nagy hajrával futott át a célvonalon. Megcsináltuk!

Visszaérve Kondorosra bementünk Gyuriékhoz, ahol hideg sárgadinnyével vártak.  Utána megnéztük Erzsi által gondozott kertet. Igazi botanikus kert. Kis közlekedő utak, közte sűrűn betelepített mindenféle növény, gyümölcsök, zöldségek, díszfák.  Folyton érő eper, bőtermő paradicsom, fenyőfára felfutó dísztök, csobogók, szökőkutak, szalonnasütő hely.

Remélem, kipihenjük magunkat négy hét alatt, és akkor jöhet a pesti félmaraton. 

 

>>> Vissza az "Ott voltunk" oldalra >>>