Túri Kupa, Gyuri szemével

Gyurinak immár második félmaratoni versenye volt ez, 2 órán belül teljesítette. Íme a beszámolója:

Sziasztok!

Tegnap első alkalommal vettünk részt a mezőtúri Túri Kupa XI. Utcai futóversenyen. Fajzi Tomi indult félmaratonon, kísérte felesége Zsuzsi. Feleségem Erzsi indult 4000 m-en, és én indultam félmaratonon. Itt nincs váltó, csak egyszerre induló 4 km, 12 km, és félmaraton. 

A belvárosban kell futni 4 km-es köröket. A félmaratonosoknak 5 egész kört, az 20 km, és még induláskor először is egy 1,1 km-es vargabetűt kellett tennünk, hogy meglegyen a 21,1 km. A verseny honlapján még nem elérhetők az eredmények, és a résztvevők számát is csak saccolni tudom, szerintem párszáz induló lehetett a 16.00 órai startnál. 

Egész héten minden előrejelzés szerint meg kellett volna érkeznie a lehűlésnek, de a startig ezt nem éreztük. 32 fok meleg volt induláskor, de futás közben lassan feléledt a hűvös szél, és befelhősödött, lassan lehűlt az idő kb. 26-27 fokra. Ez is jól esett nekünk, ahogy fáradtunk, hűvösebb lett. Tomival együtt indultunk, de  az első kör felénél éreztem, hogy ő egy kicsivel gyorsabb lesz, mint az én bevett ritmusom, és leszakadtam tőle, elengedtem, biztattam, menjen csak nyugodtan. Szép lassan eltávolodott a körök alatt, egyedül maradtam, illetve kialakultak az aranyos játékok a sorstársakkal, csiga-különbséggel előzgettük egymást néhányan oda-vissza, hogy ne unatkozzunk. Ilyenkor egy-egy szót is szóltunk: neked hányadik?, ne állj meg! Én azzal szórakoztam, hogy figyeltem a rajtszámokat. A feleseknek piros, a 4-12 km-eseknek fekete számaik voltak, jól esett nekem, hogy néha megelőztem fekete rajtszámosokat is. Szépen telt az idő, az első két kör volt nehezebb nekem, mert szúrt az oldalam, meg kerestem a stabil ritmust, de ez meglett, a szúrás szépen elmúlt. Az első két kör után a rendezők bővítették a választékot, és a két itatóhelyen kitettek szőlőcukrot, meg szeletelt banánt. Elhatároztam előre, és be is tartottam, hogy a melegre való tekintettel minden ponton inni, és enni is fogok. Mindjárt a legelső itatópontnál, a starttól kb 300 m-re ki is néztem egy poharat az asztalon, amit felkapok, egy kislány meg lehajtott fejjel rendezgette a poharakat, pont amire rázártam a markomat, azt ő felkapta, hogy arrébb tegye, így én a semmire zártam rá..... jó poén volt, sajnálkozott, nevettem, de futottam tovább, hisz ez a legeleje volt, ivás itt kimaradt. Később minden simán ment, az ivásra 1-2 másodpercre megtorpantam, különben fulladás, krákogás, ritmusvesztés... A szőlőcukor, és banán hatását jól éreztem. A harmadik kör után kezdtem figyelni a mumusra, a régebbi vádli görcsökre. Hát nem jött onnan semmi jel, végig bírtam, nem görcsölt. Persze, már 1-2 hónapja naponta eszem a MagneB6 nevű tablettákat. Egyébként a verseny alatt semmi nem gyötört tragikusan, a fáradást persze nem tagadom, de nem uralkodott el rajtam pl. megállási, sétálási kényszer. Jó volt találkozni közben a távolodó Tomival, meg jó volt a startpontnál áthaladni többször a lányok (Erzsi, Zsuzsi, plusz kondorosi barátok) között, akik mindig hangosan lelkesítettek.

No még mit is írjak. A rendezés szerintem jó volt, semmi feltűnő hiányosságot nem éreztem. A honlapon beígért több pontos vérpezsdítő zenélés helyett csak a startvonalnál volt két pergődobos srác, meg valszleg ingyen osztott síp, mert annyian sípoltak állandóan, hogy szegény támogató csapattagjaink a célvonal környékén kicsit unták is a dobot, meg a sípot. Hiányoltam a zeneszót egyéb helyeken. Volt a körön 3 helyen zuhanykapu is, néha bele is mentem. Volt egy nagyon idős bácsi, aki olyan sietős gyalogló tempóban csinálta meg a 4 km-t, aranyos volt, egyszer lekörözésnél tapssal bíztattam, örült, köszönte. 

Befutáskor azonnal nyakunkba kaptuk a kerámia érmet, és mehettünk az ajándék csomagunkért. Ekkor kellett leadni az időmérő chip-kártyát is. Kaptunk emblémás pólót, kis nasi csomagokat, vizet, sört, almát, szilvát, golyóstollat, szórólapokat.

Végülis Tomi igazolva a múltkori Pusztaottlakáról startolt félmaratonját, most is remek 1:45-ös időt futott. Nekem 1:59 lett az időm, bejöttem 2 órán belülre, ez jó nekem:)

Az egységes pólóingben jó volt futni. Jó volt a mérete, anyaga, érzete. Máris jelzett egy összetartozást, ezáltal minket is erősített.

Köszönjük nektek érdeklődéseteket, biztatásotokat, jelentjük: MEGCSINÁLTUK!

Jöjjön a szeptember 8.-i NIKE félmaraton!!!!! Találkozunk ott!!!! Ne feledjétek: a láb mindig kéznél van!!!

Üdv, Gyuri

------------------------------------   O   ------------------------------------