Bcs Arad Szupermaraton 2014   

 
Sziasztok !   MEGCSINÁLTUK ! 
Az elmúlt hétvégén rendezték a XVII.Békéscsaba-Arad szupermaratont. Szombaton 100 km oda, vasárnap 100 km, ugyanazon az uton vissza, mi 5 fős váltóban indultunk. Start volt szombaton reggel 9-kor a Csabagyöngye elől. Előbb a kb. 691 kerékpárost indították. Impozáns volt a startjuk. Pár perccel később indították a futókat, kérték, hogy a csapatok minden tagja startoljon el futva, legalább 3-4 utcányira, a fotók kedvéért. Nevezett 16 egyéni futó, célbaért 5 fő. Nevezett 41 csapat az 5 fős váltóra, és nevezett 6 pár a páros váltóra. Nekünk tisztán kondorosi amatőr csapatunk volt, 2 lány, 3 fiú.
A 41 csapat mind teljesítette a 200 km-t, mi a 39. helyezést értük el. Nagyszerű élmény volt ez a két nap. Volt egy 9 személyes csapatbuszunk, amivel vonultunk, követtük a futónkat, hol előtte, hol mögötte, folyamatosan 2-3-4 km-enként itattuk, de jól szervezett itatópontok is voltak.
Szombaton 10 óra 7 perc alatt értünk Arad főterére, vasárnap 10 óra 23 perc alatt értünk Aradról Bcsaba főterére. A fáradtság azért rontott a csapat eredményén, bár ketten jobb időt futottunk vasárnap, mint szombaton. Attól féltem előre, hogy milyen lesz egymás utáni napokon futni, de mivel az elosztás szerint nekem csak vasárnap este 5 körül kellett megkezdenem a Békéscsabára befutó távomat, így nekem jutott a leghosszabb pihenő.
Az én időim így alakultak:
Szombat:  19,2 km---1ó44p---5p25mp/km
Vasárnap:  16,3 km---1ó27p---5p20mp/km. 
Nagyszerű érzés volt befutni, a csapattagjaim az utolsó kétszáz métert velem együtt futották (minden csapat így futott be).
Annak ellenére, hogy a mezőny végén voltunk, élveztük, mert volt 2-3 csapat a környezetünkben, akikkel előzgettük egymást, attól függően, hogy kinek milyen erős volt az aktuális futója. A csapattagok is együtt autóztak mindig előre, mindig biztattuk a társ csapatok futóit, a kísérőket. Összebarátkoztunk névtelenül, mert sorstársak voltunk. Mivel a mezőny végén voltunk időben, bizony sokszor volt olyan, hogy elöl-hátul a következő útkanyarig nem láttunk másik futót. A váltópontokon, az itatópontokon rengeteg kedves, készséges emberrel beszélgettünk, ismerkedtünk, itthon is és Romániában is. Évek óta hallom, de most osztom is: román területen frappánsabb a szervezés, biztosítás, táblázás, odafigyelés, mint itthon. Aradra este 6-7 között értünk, vagy 5 km-t kellett a nagyvárosban még futni a célig, sehol egy társfutó, V.Gyuri társunk futott a külső sávban előttünk, mi vészvillogva 5 m-rel mögötte. Gyerekek: minden kereszteződésben nem 1, több rendőr minden forgalmat blokkolt, és nekünk integettek:szabad az út. Felemelő érzés volt, a gyalogosok néhol tapsoltak. És ez rengeteg kereszteződésben így ment. A célkapu előtt már 1 km-rel kordonkerítéses folyosót szeparáltak a futóknak és autóiknak, úgy mentünk be mint a "nagyok". Könnyeztünk a célban...... Ja, az egyik kereszteződés kellős közepén a rendőr Gyurit engedte, de nekünk az autóban intett, tudjátok ahogy a rendőr szokott úgy a szemedbe mutatva a mutató ujjával, hogy te ott állj meg !!!!,  behajolt: English??? Mondtam: yes. Hány futó jön még???kérdezte angolul. Mondtam, még 5. Ó, my God!! mondta somolyogva, és már küldött is tovább minket. Ekkor már igen ritkán jöttek az utolsó futók, 20-30 percenként, és nekik déltől már fronton kellett lenniük. Volt szervezett szállásunk, vacsoránk, reggelink, de uticsomagunk (kajánk) nem, mert a reggelinél kirakták sok tálcára a megfelelő számú uticsomagot, amit a vegyes nációjú versenyzők 2-3-asával vittek, mondták a román séfek, mikor az üres tálcákra mutattunk. Így aztán egy csomó ember nem kapott ilyet, de túléltük, csak egy kis szösszenet. Feltört itt is a magyar vér valszleg. A potya az potya, akkor is, ha nem is kell. 
A rengeteg polgárőr, rendőr, kommandós mindkét országban visszaintett, mikor megköszöntük egy intéssel, vagy csak bólintott, és tudtuk: szabad az út, nyugodtan mehetünk. Ez kell egy idegennek, jól csinálták !
Az időjárás? Szombaton késő délután az utolsó, befutó emberünk (V.Gyuri) 15 km-en át szakadó, helyenként trópusi esőben csontig ázott, és így futott be az esőmentes száraz Aradra (volt száraz cucca, de nem  akart átöltözni futás közben, melegedett. Vasárnap reggel meg Barbi, az első emberünk futott 15 km-t szemerkélő esőben, de kibírható volt. Ezen kívül jó, kellemes idő volt, nem volt kánikula szerencsére. 
Semmilyen egyéb gondunk nem akadt, semmilyen súrlódás, vagy kellemetlenség, vagy egészségügyi problémánk sem volt az úton. Egyébként folyamatosan cirkáltak a szervezők, Ambulance-s, Mentős kocsik, motoros orvosok. Voltak váltópontok, ahol igazi fesztivál volt, ugrálóvár, majális, tomboló zene, üvöltő hangosbemondó, kaja, pia, marhapörkölt szabadon, és ha a csapattagok megadták(megadtuk) a nevet előre a szpíkernek, akkor hangfalakból zengett a bíztatás az érkező, nevén szólítgatott csapattagnak. Jól esett mindenkinek. Minden váltóponton mindenki tapsolt, kiabált, ha érkeztünk. Csodás volt........Pl. a beköltözésig átmenetileg Szabadkígyóson lakó futóklub tagtársunk Sznida Tomi, Nóri és gyermekeik ilyen fogadtatást szerveztek a falu közepén, pedig az csak egy itatópont volt, de akkora zene-bona volt, és zúgott messziről nekem egy szpíkertől a "Gyere Gyuri, jön-jön Gyuri" bíztatás nagy zenével. Egy arra bicikliző idegen nő is már így kiáltott rám: hajrá  Gyuri !! Nagyszerű volt, ilyenkor az ember ereje feletti nagy sportos léptekkel hasítja a levegőt magasan az aszfalt felett... :), aztán a falu túlsó szélén visszalassít, és készül meghalni  :)
No, nem untatlak tovább! Gyertek, csináljatok ti is ilyesmiket, mert ezek a dolgok jók!!!! A két nap alatt azt is elfelejtettük, hogy van munkahelyünk.... :):):)
Húúúú, nem győzöm idővel. Képeket majd talán holnap este rakok fel a Picasára.
Köszönöm nektek is a bíztatást !! Jól esett, hogy Fajzi Tomi vasárnap este a csabai főtéren odajöttél a befutónkhoz, és beszéltünk egy pár mondatot !!!! :)
Sziasztok, Gy. :)